Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár búcsúztató szövege Dr. Szabó Helga temetésén 2011. március 19-én


Tisztelt gyászoló egybegyűltek!

Szabó Helgáról emlékezni, Szabó Helgát búcsúztatni jöttünk itt egybe rokonok, hozzátartozók, családtagok, barátok, ismerősök, pályatársak és tanítványok. És a tanítványok tanítványai.

Magam méltatlanul kaptam itt szót, hiszen nem volt szerencsém személyesen ismerni Szabó Helgát. Nem lehettem sem tanítványa, sem kollégája, de ismertem életművét. Oktatásért felelős államtitkárként akkor is eljöttem volna a búcsúztatására, ha nem kaptam volna erre külön megtisztelő felkérést a családjától.

Szabó Helga 78 évvel ezelőtt indult az ország keleti feléből. Paraszti család, lelkészi család. Magába szívta korán a szorgalmas munkának a mindennapjait és a kultúra szeretetét, az olvasás és a zenének a szeretetét. Kislányként hamar megtapasztalta azt a tragédiát, amelyet a világháború okozott nagyon sok magyar családnak. Megtapasztalta azt, hogy hogy lehet egyik napról a másikra elveszíteni mindent, minden anyagi javakat, és mégis, hogy lehet újraindítani az életet szinte a semmiből. Ebben segített neki a muzsika, amely segít abban az embernek, hogy a transzcendens világhoz kapcsolatot teremtsen.

Szabó Helga példát mutat a hűségből is mindannyiunk számára. Hű maradt egész életében választott hivatásához, művészetéhez, a foglalkozásához. Első munkahelyén is majdnem három évtizedet töltött el. És végül művész volt: alkotó pedagógus. Olyan, amilyenre nagyon nagy szüksége van a mai magyar hazának.

Megrendülten és mély fájdalommal szeretném együttérzésemet és részvétemet kifejezni Szabó Helga elhunyta miatt családtagjainak, hozzátartozóinak és mindazoknak, akik ismerték őt.

Tudom, hogy életéhez híven most már ő is odafentről szolgálja a nemzet felemelkedését. Mégis teljes szívemből sajnálom, hogy el kellett mennie közülünk, hogy itt hagyott bennünket. Bizony, kevesen vannak, akik őhozzá hasonlítható magas szinten művelték és ápolták egyik legnagyobb kincsünket, a Kodály-féle ének-zene tanítást. Erre a zenenevelési módszerre évtizedekkel ezelőtt az egész világ kíváncsi volt. A tanítási, tanulási módszert aránylag könnyen megismerhette bárki, hiszen Magyarországon már óvodás kortól fejlesztették a gyerekek zenei képességeit.

A zuglói zenei általános iskola szűk tantermébe Szabó Helga óráira számtalanszor ültek be zenepedagógusok Nyugat-Európából, Amerikából, Ausztráliából, vagy éppen Ázsiából. Ámulva nézték, hogy a 10-12 éves gyerekek a magyar népzene és az éneklés örömén keresztül hogyan jutottak el egyetemes zeneismeretekhez, hogyan fejlődött, finomodott a ritmusérzékük, tisztult a hallásuk. Ezután hazájukba visszatérve e módszert saját kultúrájukhoz igazították. A tanárnő elbűvölő lénye és a nagyszerű Kodály-módszer kiváló eredményekhez vezetett. Ha addig valaki kételkedett volna benne, annak bebizonyosodott, hogy botfül, mint örökletes tulajdonság egyszerűen nem létezik. S az, hogy a zene igazi élvezetéhez elengedhetetlen tiszta hallás megtanulható, kifejleszthető.

Helga néni diákjai főként a környék lakótelepén élő családokból kerültek ki. Ezen gyerekeknek a tehetségét kutatva mindenkiben meglátta a lehetőséget, hogy a Kodály-módszerrel hallásukat, ritmusérzéküket fejlesztve zeneszerető és zeneértő emberekké váljanak.

Számomra kivételes élményt jelentett, amikor a – minden valószínűség szerint – Helga néni zenei hagyatékán felnőtt gyerekek közül sokan, magam is, egy emlékezetes zenei élményben részesülve hallhattam a kerület huszonhárom kórusát ezerfős énekkarban egyesítő Zuglói Filharmónia tavalyi koncertjét. Köztük nyilván ott voltak a Hunyadi János Általános Iskola tanítványai is, amely iskola az Ő hagyományait őrzi, ápolja és követi máig.

Ritkán születik ilyen kiemelkedő pedagógus, és még ritkább az, hogy valaki a módszerét képes tankönyvekben, CD-n, sőt tudományos cikkekben és könyvekben bemutatni, így másoknak is hozzáférhetővé tenni. Ezért is hívták számtalan helyre a világban, s vált a Kodály-módszer nagykövetévé. A módszertan alapján maga így fogalmazta meg a zenei nevelés eszméjét: „az énektanítás célja minden egyes gyermek zenei képességének fejlesztése. Az egyes gyermekek összessége az osztály. Az osztály közös éneklése is csak akkor lesz szép, ha a tanár ismeri minden növendéke hangját, s annak kiművelésén munkálkodik.”

A pedagógus-képzésünk megújításának egyik legnagyobb feladata, hogy megtaláljuk a Helgához hasonló hivatástudattal és tehetséggel rendelkező fiatal embereket, és a pályán tudjuk tartani őket. Maga fogalmazta meg 1995-ben egy előadásában a sajnos ma még inkább érvényes megállapításokat. Idézem: „a megváltozott körülmények erősen sújtják énektanításunk helyzetét. Csökken az énekórák száma, tekintélye, lehetőségei. Az általános iskolák 1-4. osztályaiban a szakszerű énektanítás csak igen kevés helyen biztosított. A zenei közoktatás állapota süllyedő tendenciát mutat. Egyre több hír érkezik zenei általános iskolák – különböző indokokra hivatkozó – megszüntetéséről, valamint a zenei osztályok számának csökkentéséről. Amikor az iskolai énektanárképzés helyzetét elemezzük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az imént ismertetett körülményeket. A zene és a gyermek szeretetére, egy háttérbe szorított, meg nem fizetett életpálya vállalására, misszió betöltésére ösztönözzük ifjú hallgatóinkat, midőn az énektanári pályára készítjük fel őket.” Eddig az idézet.

Szabó Helga példája reményt ad arra, hogy ez a vállalkozásunk a közoktatásban a művészeti nevelés újbóli méltó megbecsülése által egyre elérhetőbbé válik. Szeretnénk azzal megőrizni Szabó Helga hagyatékát, hogy az ének-zene oktatás súlyát ismét növeljük a közoktatásban, továbbá a tanárképzést is átalakítjuk azon eszméket is követve, amelyeket ő próbált egy évtizeden át szak-módszertanosként megvalósítani. Erre ösztönöz minket nemzeti hovatartozásunk, és az értékek világos felismerése, ami a mai, értékvesztett világban igazi iránytűként mozgat minket, miként ez Szabó Helgával is történt.

Végezetül, nagyon sajnálom, hogy ezt a beszédet már búcsúztatásánál kell elmondanom. S a nemzetért messze hangzó harangszóként elsősorban a Kodály-módszeren alapuló ének-zene tanításáért végzett misszióját személyesen neki nem köszönhettem már meg. Nem gratulálhattam, csak fiának a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével történt igazán méltó kitüntetésén.

Kísérje őt utolsó útján Teremtőnk egyik legnagyobb adománya, a maga anyagtalanságában folyton örök csoda: a muzsika.

Kedves Szabó Helga, kísérd figyelemmel és segítsd odafentről itteni erőfeszítéseinket.

Isten nyugosztaljon, nyugodjál békében.